Személyközpontú terápia

A személyközpontú terápia egy másik emberrel való, fokozatosan fejlődő együttlét, amely az egészségét és a személy növekedését eredményezi. E terápia legfontosabb hipotézise: a személy hatalmas erőforrásokkal rendelkezik, amelyek előmozdítják önmaga megértését, és létmódjában, viselkedésében pozitív változásokat eredményezhetnek. Ezeket az erőforrásokat sajátos emberközi kapcsolatokkal mozgósíthatjuk. Ha a terapeuta vagy segítő személyes gondoskodást, mély, érzékeny, ítéletmentes megértést tapasztalt meg, és képes azt a másikkal közölni is, a pozitív irányú változások nagy valószínűséggel megjelennek. Az egész terápiás folyamatban a viszony milyensége a döntő. (Tringer)

Indikáció
Rogers a diagnózisalkotás ellen foglalt állást: a diagnózis betegszerepbe helyezi a klienst. Másrészt a kliens észleli legjobban önmagát, ő „tudja”, mik a kiváltó tényezők, így a saját ügyében ő a „legjobb diagnoszta.”
A személyközpontú terápia főleg akkor javasolható,
• ha a személy inkongruencia állapotában van,
• ha emocionális feszültsége, önkép- és élményzavara áll az előtérben,
• ha tartósan interperszonális és beilleszkedési zavarokkal küzd,
• jól kezelhetők reaktív állapotok, stresszkezelési deficitek, ambivalenciák, életvezetési problémák jellemzők rá.

Fő indikációs területek betegségkategóriák szerint:
• hangulatzavarok,
• szorongásos zavarok,
• pszichoszomatikus betegségek,
• viselkedészavarok,
• személyiségzavarok egyes típusai,
• szupportív formában, rehabilitációs szakaszokban szkizofrén pszichotikusok, deviánsok esetében is hasznos.

A módszernek abszolút kontraindikációja nem létezik.

Módszerkombináció:
A személyközpontú terápiát „tisztán”, önmagában ritkán alkalmazzák, általában terápiás programok részei. A személyközpontú terápiákkal jól összhangba hozhatók a relaxáció különböző formái, a nem szisztematikus deszenzitizálás, néhány speciális viselkedés terápiás módszer és a kognitív terápia egyes elemei.

Szeretné tudni, miként segíthet valakinek, aki öngyilkosságot fontolgat? Aggódik valakiért?

Olvasson tovább...

Mi az a major depresszió?

Prof. Dr. Rihmer Zoltán betegtájékoztatója A depresszió mint orvosi értelemben vett betegség nem azonos a mindennapi életben gyakran tapasztalható elkeseredéssel vagy átmeneti rossz hangulattal. A depresszió orvosi értelemben betegség, amelynek kapcsán konkrét tüneteknek meghatározott ideig fenn kell állniuk ahhoz, hogy a diagnózist lehessen megállapítani. A

Tovább olvasom »

Az öngyilkos és önkárosító viselkedések kezelésében hatékony pszichoterápiás (nem gyógyszeres) kezelési módok

Az öngyilkosság megelőzésének és kezelésének vannak hatékony gyógyszeres (farmakoterápiás) módszerei, illetve vannak pszichoterápiás útjai is.  Az öngyilkosság rizikófaktorai közül elsődleges a fennálló affektív (hangulati) betegség. Ide tartoznak a depresszió különböző formái (major depresszió, bipoláris I és II depresszió).  Ezen kórképek minél hatékonyabb és minél korábbi

Tovább olvasom »

Pszichoanalízis

A pszichoanalízis alapjait Sigmund Freud bécsi orvos fektette le a XIX. század végén, a XX. század elején. A pszichoanalízis egyszerre elmélet az emberi elméről és terápiás gyakorlat. Freud elméletét és módszerét a pszichoanalitikusok a mai napig fejlesztik. A pszichoanalízis négyféleképpen alkalmazható: 1) elméletként az elme

Tovább olvasom »