Öngyilkosságról beszélgetni bárkinek megterhelő lehet. Ráadásul sokan tévesen úgy gondolják, hogy az öngyilkosságra nem szabad rákérdezni, mert az csak tovább rontana a helyzeten vagy esetleg ötleteket adna. Pedig az a legjobb, ha világosan beszél. Ragadjon meg egy nyugodt alkalmat, amikor kettesben vannak, és kezdje azzal a beszélgetést, hogy elmondja a barátjának/családtagjának, hogy aggódik érte és szeretné tudni, hogyan érzi magát. Kérdezze meg, tud-e neki segíteni valamiben. Kérje meg, hogy keressen fel egy szakembert (pszichológust, pszichiátert, illetve nevelési tanácsadót, ha fiatalkorú). Kérdezze meg, hogy segíthet-e neki ebben. Ha szükséges, vonjon be másokat is: szülőket, barátokat, nevelőket vagy tanárt, akik támogathatják Önt abban, hogy a barátja/családtagja szakszerű segítséget kapjon. Arról, hogy hogyan segíthet másoknak, bővebben itt olvashat.

Az öngyilkossággal fenyegetőzés sokszor tényleg pusztán figyelemfelhívás. De igazából nem lehet különbséget tenni a „komoly”, illetve a „komolytalan” („csak figyelemfelhívó”) öngyilkossági fenyegetések között. Akár közvetlenül Önnek mondja el az illető, akár csak szóbeszéd tárgya: ha azt hallja Ön, hogy valaki öngyilkosságot fontolgat, beszéljen vele. Kérdezze meg, hogy valóban vannak-e öngyilkossági gondolatai, van-e öngyilkossági szándéka. És vonjon be mást is, akiben Ön megbízik, akinek Ön számíthat a segítségére. Minden öngyilkossági fenyegetést, szándékot és öngyilkossági kísérletet komolyan kell venni. Még több tanácsot olvashat itt arról, hogy mit és hogyan mondjon olyasvalakinek, aki éppen öngyilkosságot fontolgat.

A legjobban akkor járunk el, ha minden öngyilkossági kijelentést, fenyegetést komolyan veszünk. Persze van olyan, amikor valaki azt mondja, hogy „Bár csak meghalnék”, de nem gondolja ezt komolyan. Ha egy barátja öngyilkossági kijelentéseket tesz, kérjen számára segítséget szakemberektől vagy irányítsa barátját hozzájuk. Adjon meg neki lelki segély telefonszámokat, amelyeket bármikor díjmentesen hívhat, vagyis ne vegye csak magára annak a felelősségét, hogy komolyak-e barátja kijelentései vagy sem. Ha úgy ítéli meg, hogy a barátja közvetlen életveszélyben van (pl. öngyilkossággal fenyegetőzik, gyógyszereket vett be), akkor ne hagyja magára. Távolítson el barátja közeléből az élet kioltására alkalmas minden eszközt (pl. gyógyszerek, kés, fegyver stb.), és kísérje el őt a legközelebbi kórház sürgősségi betegellátó osztályára, vagy hívja azonnal a mentőket (112).

A gyerekek könnyen elzárkózhatnak szüleik elől bármilyen „komoly” vagy „kényes” téma megbeszélésében, még rendezett szülő-gyermek kapcsolat esetén is. Hozza fel ezért ezeket a témákat akkor, amikor kettesben vannak, senki sem zavarja Önöket, nem kell sietni a házi feladattal, nem kell rohanni edzésre stb. Beszéljen arról, hogy gyermeke utóbbi időben mutatott viselkedése milyen érzelmeket ébresztett Önben, és kérdezze meg, hogy ő mit gondol, érez e téren. Kérdezze meg, hogy mi az ő véleménye ezekről. Törekedjen arra, hogy inkább beszélgetés folyjon, ne pedig „kiselőadás” vagy kioktatás történjen. Ha azt tapasztalja, hogy gyermeke elzárkózik, akkor folytassa tovább azzal, hogy Önt igenis érdekli, mit gondol ő ezekről a témákról, és hogy Ön nyitott a későbbiekben bármikor visszatérni e témára. Ugyanakkor feszegetni nem érdemes ezeket a kérdéseket, jobb egy-egy forró helyzettől eltávolodva, nyugodtan lefolytatni az ilyen beszélgetést. Ha gyermeke továbbra is foglalkozik az öngyilkosság gondolatával, öngyilkossági kijelentéseket tesz, akkor indokolt lehet a területi nevelési tanácsadó, egy sürgősségi osztály, krízis ambulancia felkeresése vagy vészhelyzetben a mentők (112) hívása. Jobb félni, mint megijedni. A nevelési tanácsadó, sürgősségi orvos, pszichiáter szakember felméri majd a helyzetet. Bár a fiatalok gyakran impulzívak és tehetnek öngyilkossági kijelentéseket anélkül, hogy valóban komolyan gondolnák azt, ám ezek az öngyilkossági kijelentések, majd kísérletek néha mégis végzetesek.

Nem. Az öngyilkosságot fontolgató ember gyakran elmondja a tervét valakinek, de elképzelhető az is, hogy egy árva szót sem szól erről senkinek. Figyelmeztető jelek hiányában egy öngyilkossági fenyegetés magában nem minősül első számú öngyilkossági rizikó tényezőnek. Mégis minden esetben, amikor valaki öngyilkosságról beszél, érdemes támogatást kérni olyasvalakitől, aki tud segíteni: szülő, tanár, iskolapszichológus, szociális munkás vagy akár a rendőrség.

Nincs minden kétséget kizáró bizonyíték az öngyilkossági gondolatok és öngyilkossági kísérlet közvetlen genetikai összefüggésére. Annyit tudunk, hogy a mentális betegségek, ill. az ezekre való hajlam öröklődhet, és hogy a mentális betegségek növelik az öngyilkossági kísérlet rizikóját. Ha például egy családban van/volt mentális megbetegedés (pl. major depresszió, skizofrénia), és az ebből a családból való serdülő fiatal hangoztat öngyilkossági gondolatokat (és/vagy volt már öngyilkossági kísérlete), akkor ott igencsak indokolt az elővigyázatosság.

Ne vállalja csak és kizárólag magára a helyzet megoldásának felelősségét. Segítsen a barátjának, maradjon vele, de Ön is kérjen segítséget a maga számára. Maradjon barátjával, amíg nem érkezik további segítség. Ha úgy ítéli meg, hogy barátja közvetlen életveszélyben van (pl. késsel, fegyverrel, gyógyszer bevételével fenyegetőzik, vagy búcsúlevelet írt és eltűnt), akkor azonnal hívja a mentőket (112) vagy a rendőrséget.

• Arról beszél, hogy meghalna, vagy azt kívánja, bárcsak meghalna.
• Újra és újra veszélyes, ijesztő tevékenységekbe kezd.
• Extrém hangulatingadozásai vannak. A nagyon rossz, depresszív állapotokat minden ok nélkül felpörgött, boldog állapotok követik. 
• Elutasít minden dicséretet, bókot.
• Rendszeresen kifejezi, hogy mennyire értéktelennek, boldogtalannak, szomorúnak és magányosnak érzi magát.
• Drasztikus változások állnak be a szokásaiban, külsejében, megjelenésében. Váltogatni kezdi a barátait. Kimarad az iskolából.
• Korábbi kedvenc tevékenységeivel felhagy.
• Hirtelen súlyvesztés (ritkábban súlygyarapodás), alvási szokások megváltozása. Fizikai aktivitása megváltozik. 
• Eltávolodik barátaitól, családjától, felhagy korábban örömszerző tevékenységeivel. 
• Hirtelen, váratlan és tragikus esemény történik, vagy egy ilyen esemény évfordulója következik, és ezeket az illetőre korábban nem jellemző depresszió, rossz hangulat, eltávolodás, elidegenedés kíséri.
• „Elrendezi a dolgokat maga körül” – pl. elajándékoz közeli barátainak olyan dolgokat, amelyek kedvesek a számára.