Gyászolóknak, öngyilkossági kísérleten átesettek hozzátartozóinak

Gyászolóknak, öngyilkossági kísérleten átesettek hozzátartozóinak

Minden öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet 6-8 közeli hozzátartozót, barátot érint, akiknek ezzel a teherrel kell tovább élniük.

Egy szerettünk öngyilkosság általi elvesztése az egyik legnehezebb trauma. MInden ember átél rengeteg váltakozó és intenzív érzést. Egy gyászoló a fájdalom és szomorúság mellett többek között bénultságot, zavart, ürességet, bűntudatot, szégyent, haragot, magányt és testi tüneteket tapasztal meg. Ezek mind normálisak és a gyász természetes velejárói.

A gyászolók, a “túlélők” körében megnő az öngyilkosság kockázata. Az öngyilkossági gondolatok megjelenése sokkal gyakoribb azok körében, akiknek egy szerettük, barátjuk már meghalt öngyilkosságban, főként ha mindez a közelmúltban történt. Az öngyilkosság ilyenkor valóságosabb problémamegoldási lehetőségnek, kiútnak tűnhet. Az öngyilkosság mint viselkedési példa, mint lehetséges problémamegoldási stratégia tovább adódhat ugyan, de nem örökletes. Nincs olyan, hogy “öngyilkos gén”.


A túlélők gyásza

Forrás: acccomm.blueelephantconsulting.com

Az idő valóban segít, azonban természetes folyamat, hogy az ember időnként jobban, időnként rosszabbul érzi magát. A szomorúság feltörhet egy ismerős helyzet vagy évforduló által előkerülő emlék révén. Mivel az első évben az ünnepek, különleges alkalmak évfordulói különösen nehezek lehetnek, ezért segíthet az, hogy az illető megtervezi, miként tölti ezeket a napokat, és ebbe bevonhat családtagokat, barátokat is, ha úgy látja jónak. Mindezek révén a fájdalom mellett hálát is érezhet az iránt, hogy most átélheti ezen új pillanatokat. Az, hogy vannak rosszabb napjaink, nem azt jelenti, hogy sosem fog megváltozni semmi.


Osszuk meg érzéseinket

A gyász folyamatának egyik fontos része az, hogy beszéljünk a történtekről, érzéseinkről, gondolatainkról. Keressünk olyat a környezetünkben, akivel őszintén megoszthatjuk, hogy min megyünk keresztül, mi van bennünk. Előfordulhat azonban, hogy olyasmit akarnának hallani tőlünk, amit nem szeretnénk megosztani. Ha úgy érezzük, hogy az illetővel nem szívesen beszélünk arról, mi is történt, akkor ezt nyugodtan mondjuk meg neki.

A másokkal történő megosztás mellett le is írhatjuk az érzéseinket, vezethetünk naplót, írhatunk levelet az elhunytnak. Mi az, amit mondanánk neki, mit osztanánk meg vele, ha lenne rá lehetőségünk?

Felkereshetünk önsegítő csoportot vagy pszichológust is a gyásszal való megbirkózáshoz. A pszichológus segíthet, hogy meg tudjunk nyílni egy elfogadó légkörben. Figyeljünk továbbá fizikai egészségünkre, mert a krízisállapot és a gyász megterhelheti szervezetünket is. Ha hosszabb ideig fennáll például alvászavar vagy étvágytalanság, akkor érdemes szakemberhez fordulni.

Gyakori az önvádlás, bűnösség érzése

Az öngyilkosságot elkövetők legtöbb hozzátartozója érez bűntudatot. Hiszen azt gondolhatják, hogy talán lehetett volna tenni valamit a történtek megakadályozására. Fontos elfogadnunk, hogy semmilyen mértékben nem vagyunk felelősek a másik öngyilkosságáért. Normális, hogy válaszokat keresünk a “miértekre”, azonban fel kell készülnünk arra, nem biztos, hogy találunk is válaszokat.

Normál gyászfolyamatnál is gyakori a harag érzése, hiszen a másik itt hagyott minket. Ez az öngyilkosság esetében még inkább így van. Dühösek lehetünk az elhunytra, de az orvosokra, magunkra, a világra, Istenre is. A haragot sokszor félünk megélni, azonban ha felismerjük, elfogadjuk és kifejezzük ezeket az érzéseket, utána megnyugodhatunk. Az is megtörténhet, hogy bűntudatot érzünk abban az esetben, ha jól érezzük magunkat. Jusson eszünkbe, hogy mi is megérdemeljük, hogy jó napunk legyen és örömteli pillanatokat éljünk át. Mindez nem azt jelenti, hogy nem hiányzik nekünk a másik, vagy hogy nem szerettük őt. Hanem mindössze azt jelenti, hogy emberek vagyunk, és idővel gyógyulunk, megtanuljuk elfogadni a halált, és hogy mindez természetes. Nehéz helyzetekben is megengedhetjük magunknak azt, hogy akár kellemes élményeket, sikereket éljünk meg. Lehet nevetni, célokat kitűzni az elvesztett emlékének megőrzésével együtt is.

Megérthető-e az, hogy miért lett valaki öngyilkos?

Az öngyilkosságot elkövetőnek a tettét racionálisan sokszor nem lehet megérteni. Az illető olyan állapotban volt tette elkövetésekor, amelyben számára az tűnt az egyetlen megoldásnak, hogy véget vet a fájdalomnak, szenvedésének. Előfordulhat, hogy nehéz örömteli pillanatokat felidézni az elhunytról, mert az öngyilkosság rátelepszik egész személyére, és még a szép emlékek is megkérdőjeleződnek (Tényleg boldog volt-e akkor?”). Fontos annak tudatosítása, hogy ha egy súlyos lelkiállapotnak öngyilkosság lett a következménye, attól nem válik semmissé az, amit az illetővel együtt éltünk át és jó volt.

Mások reakciói

Előfordulhat továbbá, hogy ismerőseink, családtagjaink nem megfelelően reagálnak. Ez fakadhat abból is, hogy sok a félreértés, tévhit az öngyilkosságot illetően, illetve elképzelhető az is, hogy ők most nem tudják azt a támogatást megadni, amelyre nekünk épp szükségünk lenne. Mi pedig tarthatunk attól, hogy esetleg minket is megítélnek, és talán szégyent is érezhetünk a történtek miatt. Ez akadályozhat a segítségkérésben, a másokhoz való kapcsolódásban. Ha van olyasvalaki, akire valóban számíthatunk, akkor mi azzal segíthetünk ilyenkor, hogy kifejezzük, miként tudna ő segíteni nekünk. Jó azok társaságát keresnünk, akik elfogadóan, ítélkezésmentesen képesek meghallgatni minket és valós támogatást tudnak nyújtani nekünk.

A család támogató szerepe

Egy szeretett személy öngyilkosságát követően a családi dinamika hirtelen megváltozhat, a szokásos társas támogatási források lefagyhatnak, és a szégyen, a bűnösségérzés, az önhibáztatás még inkább megnehezítheti segítség kérését és elfogadását.

​A legszorosabb társas körnek — szülők, családtagok, barátok — van a legnagyobb hatása a személy mentális egészségére. Ugyanakkor az öngyilkosságban elhunytat gyászolók társas támogatásának, önsegítő csoportoknak is nagy szerepe van a hozzátartozóknál, barátoknál jelentkező öngyilkossági veszély mérséklésében. A támogatásnak azonnali hatásai is vannak: csökkenti a szorongást, szégyent, mérsékli a depresszió kialakulásának veszélyét. Mindez kiemelten igaz a serdülők és az idősek kapcsán.

Gyászolók hozzátartozóinak

  • Az ítélkezésmentes és elfogadó meghallgatás segít. Nem kell, hogy válaszokkal rendelkezzünk, nem kell semmit sem mondanunk, elég, ha jelen vagyunk és figyelünk.
  • Engedjük meg a másiknak, hogy nyíltan kifejezze érzelmeit. Lehet, hogy nem mindig értjük, mi is zajlik a másikban, és elképzelhető, hogy ezek az intenzív és váltakozó érzelmek még neki is ijesztőek vagy felkavaróak. Ez rendben van így. Ha ebben támogatóra lel bennünk, az megkönnyítheti számára a feldolgozást.
  • Az is érthető, ha valaki néha inkább egyedül szeretne lenni. Azonban biztosítsuk számára a támogatást, ha majd újra igényli.
  • Az általánosítás és klisék használata (Pl. „az idő mindent meggyógyít”) nem szerencsés. Minden gyász más, és ahány ember, annyiféle megélés.
  • Ne mondjunk véleményt róla, ne minősítsük az öngyilkosságban elhunyt személyt.
  • Tiszteljük a másik hitét, spiritualitását. A hit segíthet, de össze is zavarhatja a gyászolókat, haragot is érezhetnek e téren. Engedjük őket erről is beszélni.
  • Akik hozzátartozóként ott állnak egy gyászoló mellett, szintén nehéz lehet mindezt végighallgatni, azonban a társas támasznak hatalmas szerepe van a feldolgozásban. Csökkenti az elszigeteltséget és lehetőséget ad a fájdalom megosztására.

A gyász hossza

A gyász rendkívül intenzív tünetei 1-3 hónapon belül általában mérséklődnek, de a feldolgozás pszichés folyamatai ennél jóval hosszabb ideig tarthatnak. Ritkán zárul le a gyász egy évnél rövidebb idő alatt, hiszen az első évben az évfordulók újra és újra felerősíthetik a gyász érzéseit. Bár egy év elteltével a legtöbb tünet jelentősen enyhül, számos körülmény, például az öngyilkosság, akadályozhatja a gyász egy éven belüli feldolgozását. Mindezeket figyelembe véve a gyászt akkor tekinthetjük feldolgozottnak, ha a gyászoló képessé válik életének megfelelő folytatására, együtt élve az elhunyt emlékével.


Támogatás gyászolóknak

Igény esetén esetén az öngyilkosságot elkövetett személyek hozzátartozóinak nyújtanak segítséget a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány jól képzett önkéntesei. Ők elérhetők a 06 20 464 8005-ös telefonszámon.

Egyeztetés után egy erre felkészített önkéntes személyesen találkozik a gyászoló családtaggal, hogy segítse a sokszor érthetetlen, sok szégyennel övezett tragédia feldolgozását.

Szeretné tudni, miként segíthet valakinek, aki öngyilkosságot fontolgat? Aggódik valakiért?

Olvasson tovább...

Borderline (érzelmileg labilis) személyiségzavar

Meghatározás A borderline személyiségzavar főként a hangulat szélsőséges ingadozásaival, kínzó érzelmi állapotokkal, önkárosító késztetésekkel, az én-identitás/énkép és a személyközi kapcsolatok instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar. Gyakran jellemzi különböző formájú impulzív magatartás, önsértés is. A borderline személyiségzavarban szenvedők nehezen viselik a valós vagy vélt elhagyatást. Jellemző ezekre

Tovább olvasom »

Sématerápia

A sématerápiát Jeffrey E. Young és munkatársai dolgozták ki az 1990-es évek elején, főképp személyiségzavarban vagy súlyos kapcsolati problémáktól szenvedő páciensek számára. Ez a módszer a kognitív terápiás irányzathoz tartozik, elméleti és technikai szempontból is integratív módszernek mondható. A terápia nem a különböző diagnosztikai kórképekből

Tovább olvasom »

Az öngyilkos és önkárosító viselkedések kezelésében hatékony pszichoterápiás (nem gyógyszeres) kezelési módok

Az öngyilkosság megelőzésének és kezelésének vannak hatékony gyógyszeres (farmakoterápiás) módszerei, illetve vannak pszichoterápiás útjai is.  Az öngyilkosság rizikófaktorai közül elsődleges a fennálló affektív (hangulati) betegség. Ide tartoznak a depresszió különböző formái (major depresszió, bipoláris I és II depresszió).  Ezen kórképek minél hatékonyabb és minél korábbi

Tovább olvasom »