Mi az a major depresszió?

Prof. Dr. Rihmer Zoltán betegtájékoztatója

A depresszió mint orvosi értelemben vett betegség nem azonos a mindennapi életben gyakran tapasztalható elkeseredéssel vagy átmeneti rossz hangulattal. A depresszió orvosi értelemben betegség, amelynek kapcsán konkrét tüneteknek meghatározott ideig fenn kell állniuk ahhoz, hogy a diagnózist lehessen megállapítani.

A depresszió előfordulási gyakorisága

Megbízható felmérések szerint a felnőtt lakosság közel 20 százaléka életében legalább egy súlyos (major) depresszión átesik, és minden adott évben a népesség 6-8 százaléka, illetve minden adott hónapban pedig 3-5 százaléka szenved major depresszióban. Ezen felmérések azt is kimutatták, hogy a depressziós betegek jelentős hányada (fele, két harmada) nem fordul orvoshoz vagy pszichológushoz panaszaival, mivel a betegek (és a hozzátartozók) nem is gondolják, hogy gyógyítható állapotról, illetve betegségről lenne szó, és a panaszokat egyértelműen csak kifáradásnak, elfásultságnak vagy külső, negatív életeseményeknek tulajdonították.

A nem kezelt major depresszió szövődményei

A kezeletlen depresszió veszélyes állapot, mivel ilyenkor jelentősen megnő az öngyilkosság rizikója, de nagyon gyakori a másodlagos alkoholizmus, illetve drogabuzus (dependencia), a tartós munkaképtelenség (betegállomány), rokkantnyugdíjazás, illetve a munkahely elvesztése. A kezeletlen depresszió (főleg ha másodlagos alkohol- vagy drogprobléma is fennáll) gyakran vezet családi konfliktusokhoz, akár a család széthullásához, váláshoz. Ezen utóbbi események mind a beteg, mind családtagjai számára komoly pszichés megterhelést jelentenek, amelyek újabb depressziós epizódokat provokálhatnak. A befejezett öngyilkosságok 60-65 százalékát major depresszió alatt követik el, ugyanakkor klinikai vizsgálatok igazolják, hogy a sikeresen kezelt és hosszú távon rendszeresen gondozott major depressziós betegek öngyilkossági rizikója igen nagy mértékben csökken. Közgazdasági elemzések igazolták, hogy a nem kezelt depressziók okozta társadalmi kár (öngyilkosság, munkából való kiesés stb.) jóval nagyobb, mint a depressziók korszerű kezelésének a költségei.

A major depresszió tünettana

A depressziós beteg elveszíti érdeklődését a külvilág iránt, nem érdekli a munkája, családja, hobbija. Állandóan fáradtnak, gyengének érzi magát, napi aktivitása felére-harmadára csökken. Étvágytalan lesz, testsúlya csökken (bár néha fokozott étvágy észlelhető), rosszul alszik (néha túl sokat, de inkább a kevesebb alvás a gyakori), reggelre nem piheni ki magát. Szexuális érdeklődése és teljesítőképessége lecsökken, életét értelmetlennek érzi, önvádlások jelentkezhetnek, és sokszor eljut az öngyilkosság gondolatáig, illetve az öngyilkossági kísérletig.

       Ahhoz, hogy a major depresszió diagnózisát felállíthassuk, az alábbi kilenc tünet közül két héten át legalább ötnek, ezen belül pedig az első kettőből legalább az egyiknek kell minimálisan fennállnia:

1, depressziós, szomorú hangulat,

2, az érdeklődés és örömkészség jelentős csökkenése (anhedonia),

3, jelentős testsúlycsökkenés vagy gyarapodás,

4, inszomnia vagy hiperszomnia (csökkent vagy fokozott alvás),

5, nyugtalanság vagy gátoltság,

6, fáradtság, erőtlenség,

7, értéktelenség érzése, önvádlások, bűntudat, esetleg depressziós téveszmék,

8, csökkent gondolkodási, koncentrálási és döntési képességek,

9, életuntság, öngyilkossági gondolatok vagy öngyilkossági kísérlet.

Ezen klasszikus depressziós tünetcsoport elsősorban a nőkre jellemző, és újabb vizsgálatok szerint a major depressziós férfiaknál az említett tünetek mellett (néha részben azok helyett) a következő tünetek is előfordulhatnak: 1, alacsony stressz-tolerancia küszöb; 2, fokozott hajlam agresszív viselkedésre; 3, dühkitörések; 4, másodlagos alkohol-, illetve gyógyszerabuzus (dependencia); 5, a hatóságokkal való összeütközés.

A major depresszió pszichológiai és biológiai háttere

A depresszió csak igen ritkán alakul ki autonóm módon, vagyis külső behatások nélkül. Az esetek döntő többségében ugyanis a depressziót negatív életesemények (veszteségek, konfliktusok) provokálják, elsősorban az arra pszichológiailag és/vagy biológiailag hajlamos egyéneknél. A depresszió az esetek több, mint 50 százalékában családi halmozódást mutat, vagyis a depressziós betegek vérrokonai között a depresszió kb. háromszor-négyszer gyakoribb, mint az egész népességben. A depresszióra való biológiai hajlamosítottság tényét igazolják azon vizsgálatok is, amelyek szerint egypetéjű ikerpárok mindkét tagjánál sokkal gyakrabban alakul ki depresszió, mint a kétpetéjű ikreknél, illetve nem ikertestvéreknél.

A depresszió kialakulásában a központi idegrendszer három ingerületátvivő anyagának (szerotonin, noradrenalin és dopamin) van kiemelkedően fontos szerepe. Major depresszióban az említett kémiai anyagok termelődése a központi idegrendszerben csökken. A depresszió elleni gyógyszerek ezt az anyagcserezavart korrigálják. Fontos annak ismerete, hogy a depresszió ellen ható gyógyszerek hatása csak a kezelés második hetének elteltével, gyakran csak a harmadik hét közepén jelentkezik, így az első egy-két hétben még nem észlelhető lényeges javulás.

A depressziót gyakran kísérő szorongás és alvászavar miatt sokszor szorongásoldókkal, altatókkal kell kiegészíteni a terápiát, elsősorban az első néhány héten, amikor az antidepresszívum még nem hat.

A major depresszió kezelése

Ma már számos igen hatékony és kevés mellékhatással rendelkező készítmény van forgalomban, ezek közül a leggyakrabban használtak a szerotonin forgalmat befolyásoló antidepresszívumok, a kettős hatású (szerotonin és noradrenalint, vagy noradrenalint és dopamint) befolyásoló antidepresszívumok, valamint a RIMA-antidepresszívum, a moclobemid.

A számos hatékony gyógyszeres kezelés mellett néhány pszichoterápiáról ismételten bebizonyosodott, hogy igen jó hatásúak a depresszió kezelésében, elsősorban akkor, ha a gyógyszeres kezelés kiegészítőiként használjuk azokat.

A korszerű antidepresszívumok mellékhatásprofilja sokkal előnyösebb, mint a régebbi (bár szintén hatékony) készítményeké, ezért a betegek együttműködőbbek. A szervezet hosszú távon is jól tolerálja e korszerű antidepresszívumokat, úgyhogy ez is segíti a betegek tartós gyógyszeres kezelését.

Szeretné tudni, miként segíthet valakinek, aki öngyilkosságot fontolgat? Aggódik valakiért?

Olvasson tovább...

Öngyilkosság megjelenése a hírekben

Ha éppen cikket, blogot ír, rádió vagy TV műsorhoz gyűjt információkat öngyilkosság témában, akkor segítünk a téma kidolgozásában, megfogalmazásában. Ha kérdései vannak, írjon nekünk! Hogyan tudósítson egy öngyilkosságról? Nemzetközi öngyilkosság megelőző szervezetek újságírókkal, hírportálokkal együttműködve kidolgoztak egy ajánlást az öngyilkosságokkal kapcsolatos riportok, hírek megírására. Több

Tovább olvasom »

Mi az a bipoláris betegség?

Prof. Dr. Rihmer Zoltán betegtájékoztatója alapján ​A bipoláris (más néven mániás-depressziós) betegség a pszichológiai és testi működések olyan központi szabályozási zavara, amely kifejezett (kóros) hullámzásokhoz vezet a hangulati élet, a pszichés és testi energiák, a gondolkodási folyamatok, valamint a közösségi alkalmazkodás terén. Az egészséges emberekre

Tovább olvasom »

Áttételfókuszú pszichoterápia

Az áttételfókuszú pszichoterápia (angolul: transference-focused therapy, TFP) egy főként borderline személyiségzavar esetén alkalmazott pszichoterápiás módszer, melynek során a gondolkodás és viselkedés területein a borderline kondíció okainak feltárása, illetve új, egészségesebb működési módok fejlesztése történik. A módszer kidolgozója Otto Kernberg osztrák pszichoanalitikus.  A terápia felépítése, hossza

Tovább olvasom »