A mentalizáció fogalma többek közt Peter Fonagy magyar származású brit analitikus nevéhez fűződik, aki a sikeres, egészséges fejlődést befolyásoló tényezők közé sorolja és az érzelemszabályozás mellett kiemelkedően fontos képességként emeli ki a mentalizációt. A mentalizáció azt jelenti, hogy tudatában vagyunk önmagunk és mások mentális állapotainak. Más szóval a mentalizáció az a képesség, amikor képesek vagyunk mentális reprezentációkat gyártani önmagunk és mások belső világáról, és használni is tudjuk azokat, ily módon tulajdonképpen folyamatosan megpróbálván értelmezni a körülöttünk lévő társas környezetet. Ennek során igyekszünk megérteni azt, hogy ki mit és miért mond, csinál, eközben mentális jellemzőket tulajdonítván az adott személyeknek.
A mentalizáció több szempontból is kiemelkedően fontos a mentális egészség szempontjából. Egyrészt segít saját viselkedéskontrollunkban, amikor önmagunk vagy mások gondolatait, szándékait és érzéseit próbáljuk megragadni. Saját elmeállapotunk elemzése, mentalizációja növeli a gondolataink, érzéseink iránti elkötelezettséget, így nő a felelősségérzet, kialakul egyfajta belső koherencia, harmónia. Másrészt a mentalizáció a társas kapcsolatok fenntartásához is elengedhetetlen. A mentalizáció során működik az empátiánk, és kapcsolataink ápolása, fenntartása, fejlesztése is ennek segítségével történik.
A mentalitáció és a mentális betegségek
Bizonyos állapotok során problémák adódhatnak a mentalizációs képességek kialakulásában, fejlődésében, működésében. Ilyenek lehetnek egyes agysérülések, agyi fejlődési rendellenességek vagy például az autizmus. A mentalizációs készség tanulható és fejleszthető, ám ebben nagy egyéni eltérések vannak, melyet főképp a genetika és a környezet tényezői befolyásolnak.
A mentalizáció összefüggésben van számos pszichiátriai állapottal, zavarral is. Ez egyrészt azért van, mert a sikeres mentalizációs készségek kialakulásában és fenntartásában fontos szerepet játszanak — különösen a korai életévekben — a gondoskodó és biztonságot nyújtó emberi kapcsolatok, melyek számos pszichés probléma esetén nem megfelelően kielégítettek. Továbbá minden pszichiátriai zavarra jellemző a helyzetek egy bizonyos fokú tartós vagy átmeneti félreértelmezése. Ez felelős az automatikus, rigid gondolkodási, érzelmi és viselkedéses sémákért, reakciókért. Az is előfordulhat, hogy a mentalizációs zavar járul hozzá a pszichiátriai zavar kialakulásához.
Példák a zavart mentalizáció és a mentális betegségek kapcsolatára:
- autizmus,
- alkoholbetegség,
- szorongásos zavarok,
- személyiségzavarok.
Mentalizáció alapú pszichoterápia
A mentalizáció alapú pszichoterápia (röviden MBT) a pszichoanalitikus irányzatok egyik elméletére, a kötődéselméletre épül. Ez az elmélet a pszichés fejlődésben jelentkező esetleges zavarokat a korai szülő-gyermek kapcsolatra vezeti vissza. A mentalizációban fennálló problémák az elmélet szerint a megfelelő, egészséges fejlődés során elengedhetetlen „mirroring” (az a folyamat, mikor az újszülött a gondozóit utánozva először próbálkozik társas környezete érzékelésével és az arra való válaszadással) jelenség hiányosságaiból, hibáiból vagy esetleges teljes hiányából adódnak. A terápia elsődleges célja a mentalizációs készségek javítása, a kapcsolatról formált belső élmény és a valódi reprezentáció közötti kapcsolódás megteremtése, felismerése, megnevezése, az aktuális érzelmek felismerése és az azokkal, valamint a társas kapcsolatokkal való munka. Ezáltal formál a páciens egy koherens belső reprezentációs rendszert önmagáról és környezetéről, és így képes új, biztonságos kötődéseket teremteni.
A terápia felépítése, hossza
Az MBT időlimittel rendelkező terápiás folyamat, amely technikáit és specifikusságát tekintve inkább egy terápiás stílust jelent, többféle irányzat módszereit felhasználva, a terapeuta saját, már létező gyakorlatába beépítve. Épp ezért a terápia felépítését és hosszát nagyban befolyásolja a terapeuta által alkalmazott pszichoterápia jellege.
A terápia lényege
Az MBT elsődleges célja a mentalizáció fejlesztése, a koherens énérzet stabilizálásával és a páciens-terapeuta kapcsolat megfelelő felhasználásával. Utóbbi azért fontos, mert ez a speciális kapcsolat maga is egy interperszonális interakció, melynek fejlesztése és adekvát működése hatással lehet a páciens egyéb kapcsolati folyamataira. Mivel a korábban említett elsődleges kötődési folyamatok kevésbé adaptív formáján van a hangsúly a terápia során, így kiemelkedően fontos ez a kapcsolati munka.
A terápia három fontos eleme az intervenció céljainak a tisztázása, a terápiás közeg és a terápia során bekövetkező folyamatok mentalizációja.
- Az intervenció céljai
A legelső feladat az érzelmek kifejezésének a stabilizálása, az affektuskontroll megteremtése (ez elengedhetetlen mind a terápia folytonosságához és biztonságához, mind a páciens hétköznapi életviteléhez). Ha ezt sikerült elérni, a páciens tovább tud lépni a belső reprezentációkra való fókuszálásra és az énérzet megerősítésére.
Az MBT-ben kiemelkedően nagy hangsúlyt kap egy-egy intervenciós ülés aktuális kimenetele. Az elsődleges cél mindig a mentalizáció képességének visszaállítása, ha az veszélybe kerül, vagy a mentalizáció képességének ilyen veszélyhelyzetekben való fenntartása. Bármilyen technika, ami ezt elősegíti, hasznos lehet a mentalizáció alapú terápiában. Ez a terápia ebből adódóan különösen megengedő más terápiás formákhoz képest, ami a különböző irányzatok technikáinak egyidejű használatát illeti.
- Terápiás közeg
A terápiás közegnek mindenképpen tartalmaznia kell a következőket:
- a terapeuta értékítélettől mentes, feltétel nélküli elfogadó attitűdje,
- a különböző perspektívák felfedezésére szánt elegendő idő,
- a különböző perspektívák legitimálása és elfogadása,
- a páciens élményeire vonatkozó kíváncsiság és aktív érdeklődés (a „miért” kérdés helyett a „mi” kérdés alkalmazása),
- a nem érthető részletek explicit tisztázása.
Ezen elemek által a terapeuta és a páciens közös felelősséggel, aktívan tesz a terápiás helyzeten belüli, majd az azon kívüli folyamatok megértéséért. A páciens elköteleződik a mentalizációs folyamatok iránt, a terapeuta segítségével kialakítja és próbálja fenntartani azokat, eleinte az empatikus támogatás és tisztázó kérdések által, később pedig a konkrét, problémás helyzeteket számba véve.
- A terápiás folyamat mentalizációja
Fontos eleme a terápiának a terápiás folyamatokról való közös gondolkodás, visszajelzés. Első lépés a terápia páciens szemszögéből való értékelésének elfogadása. Ezek után a terapeuta megpróbálja felderíteni, hogy miből adódnak a terápiás kapcsolatról alkotott vélemények, érzések. Ezek után a felek a terapeuta terápiás folyamatban kialakult szerepére, helyzete koncentrálnak, és elfogadják azt. Csupán ekkor kerülhet sor az interpretációkra, közös értelmezésekre. Ezután felmerülhetnek alternatív elképzelések, melyeket a terapeuta prezentál. Végül a terapeuta feladata a páciens és önmaga reakcióinak monitorozása, megfigyelése.
Indikáció
- borderline személyiségzavar,
- további személyiségzavarok,
- evészavarok, anorexia nervosa,
- addikciók,
- szorongásos zavarok.
Az MBT hatékonysága
Több kutatás is igazolta már az MBT hatékonyságát borderline személyiségzavar esetén. Így például egy 2009-es, MBT-t és strukturált klinikai kezelést összehasonlító kutatás nagyobb hatásfokot mutatott ki az MBT alkalmazása esetén. Egy másik kutatás a visszaesések alacsonyabb mértékét mutatta ki borderline személyiségzavartól szenvedő, MBT-vel kezelt páciensek esetén.
További kutatások szükségesek azonban a más mentális problémák esetében megfigyelhető hatékonyságról.
Az MBT elérhetősége Magyarországon:
Mivel maga a mentalizáció alapú terápia nem egy teljesen önálló pszichoterápiás módszer, így az ez iránt érdeklődő pácienseknek érdemes figyelembe venniük, hogy az általuk választott terapeuta szerzett-e, ajánl-e mentalizáció alapú terápiás ismereteket. A terapeuták képzése során a mentalizációs módszerek nem kizárólagosak, inkább egyfajta kiegészítésként szolgálnak a terapeuta szemléletéhez és gyakorlati munkájához.
Forrás:
Bateman, A., & Fonagy, P. (2010). Mentalization based treatment for borderline personality disorder. World psychiatry, 9(1), 11-15.
