1. A hatékony megelőzés érdekében elengedhetetlen a háttérben álló pszichiátriai betegség megfelelő diagnózisa.
2. Öngyilkossági krízis esetén azonnal meg kell kezdeni az akut beavatkozást.
3. A szuicid páciensek családját mindig be kell vonni a kezelésbe.
4. Az öngyilkosság megelőzésében elengedhetetlen a biztonságos otthoni, közösségi és kórházi környezet biztosítása.
5. A megelőzés hatékony módszere a háziorvosok rendszeres képzése a depresszió és szorongásos zavarok felismerésére, kezelésére.
6. Nem csak az egészségügyi dolgozóknak, hanem a társadalom minden tagjának megvan a maga feladata, szerepe az öngyilkosság megelőzésében.
A felnőttkori öngyilkos magatartás felismerésének, kezelésének és megelőzésének irányelvei (kivonat)
1. Felismerés és diagnózis: A befejezett öngyilkosságot, illetve öngyilkossági kísérletet elkövetők 90%-a esetében a háttérben többnyire kezeletlen pszichiátriai zavar húzódik meg, leggyakrabban major depressziós epizód és szerabúzus, sokszor mindkettő, esetleg szorongásos betegségekkel, illetve személyiségzavarral együtt. Az öngyilkosság hatékony megelőzése érdekében elengedhetetlen a háttérben álló pszichiátriai betegség megfelelő diagnózisa és akut, valamint hosszú távú kezelése.
2. Ellátás és kezelés: Öngyilkossági krízis esetén azonnal meg kell kezdeni az akut beavatkozást a beteg életének megóvása érdekében. A rendelkezésre álló bizonyítékok alátámasztják a farmakológiai kezelés és a kognitív viselkedésterápia (ezen belül a dialektikus viselkedésterápia és a problémamegoldó tréning) hatékonyságát. Vannak más ígéretes pszichológiai kezelések is, azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok ezek esetében jelenleg még nem meggyőzőek. A vizsgálati eredmények szerint az antidepresszív és/vagy hangulatstabilizáló kezelés a terápiára jól reagáló depressziós betegekben lényegesen csökkenti az öngyilkosság kockázatát. Az antidepresszívumokkal kezelt depressziósoknál azonban az öngyilkos magatartás esélye a kezelés első 10–14 napja során még gyakran fennáll, ami gondos megfigyelést indokol, és ha kell, a gyógyszerelést anxiolítikummal kell kiegészíteni. Szorongás és inszomnia esetében is javasolt a szorongásoldókkal és altatókkal történő rövidtávú kiegészítô gyógyszerelés. Gyermekeknél és kamaszoknál az antidepresszív farmakoterápia csak szakorvos felügyelete mellett végezhetô. A hosszú távú lítiumkezelés unipoláris és bipoláris depresszióban szenvedő betegek esetében nagyon hatékony az öngyilkosság és az öngyilkossági kísérlet megelőzésében, míg a klozapin terápia skizofréniával élőknél csökkenti markánsan a szuicid magatartást. Előnyben kell részesíteni a pszichiáterbôl és egyéb szakemberekbôl, például klinikai szakpszichológusból, szociális munkásból, foglalkozásterapeutából álló multidiszciplináris kezelô teameket, mivel minden esetben javasolt a farmakológiai, pszichológiai és szociális módszerek kombinációja, különösen az ismételt szuicid kísérletet elkövetô kliensek esetében.
3. Családi és társas támogatás: A szuicidális páciensek családját mindig be kell vonni a kezelésbe. Javasolt még a pszichoszociális terápia és támogatás, mivel az öngyilkosságra hajlamos kliensek legnagyobb része problémákkal küzd a társas kapcsolatokkal munkahelyén vagy az iskolában, valamint jellemző rájuk a működő társas hálózatok hiánya.
4. Biztonság: Az öngyilkosság megelőzésében elengedhetetlen a biztonságos otthoni, nyilvános és kórházi környezet biztosítása, melyben az öngyilkosság eszközei nem vagy csak korlátozott mértékben hozzáférhetőek. Valamennyi kezeléssel kapcsolatos akciót, beleértve az esetleges hospitalizációt, a gyógyszerek felírását és a betegnek a kórházból az otthonába történő bocsátását (vagy épp ezen lépések elmaradását) kockázatbecslésnek kell megelőznie.
5. A szakemberek képzése: A háziorvosok rendszeres képzése a depresszió és szorongásos zavarok felismerésére és kezelésére az öngyilkosság megelőzésének hatékony módszere, amely javítja ezen betegségek ellátási színvonalát és az öngyilkossággal kapcsolatos attitűdöt is. Folyamatos, az etikai és jogi kérdések tárgyalását is magában foglaló képzés szükséges a pszichiáterek és más mentális egészségügyi szakemberek számára is.
6. Társadalmi vonatkozások: Nemcsak az egészségügyi dolgozók felelősek az öngyilkosság megelőzéséért. A társadalom minden tagjának megvan a maga szerepe e téren. A kisebb vagy nagyobb kompetenciával bíró és ennek megfelelő arányban felelősséget viselő résztvevőknek mind megvannak a maga rövidebb vagy hosszabb távon eredményt hozó feladatai. A kormányzati, társadalmi-politikai, vallási és civil szervezetek különbözô szinteken és mértékben érintettek e folyamatban.
Az irányelv magyar változatának hivatkozása: Rhimer Zoltán és mtsai (2017) „A felnőttkori öngyilkos magatartás felismerése, ellátása és megelőzése.” Neuropsychopharmacologia Hungarica 19.1: 45-51.A teljes publikáció letölthető itt.
