Megterhelő életesemények (baleset, természeti katasztrófa, háborús élmény, szexuális bántalmazás) jóval a tényleges fizikai veszély elmúlása után is mély nyomokat hagyhatnak az áldozatban. A kifejezetten veszélyeztető helyzet után néhány héttel, hónappal vagy akár évekkel később jelentkező poszttraumás stresszzavar (PTSD) vezető tünetei a következők lehetnek:
- a személy a traumát visszatérő gondolatok, képek, hangok vagy álmok formájában újraélheti, és
- ezekhez nagyfokú feszültség, szorongás is társulhat,
- a személy szinte állandóan éber, és félelmei felerősödhetnek,
- a traumával kapcsolatos gondolatokat, helyzetek a legtöbbször elkerüli,
- a megszokott tevékenységek iránti érdeklődése gyakran csökken, és elzárkózik családtagjaitól és barátaitól,
- a jövővel kapcsolatosan reménytelen, gyakran ingerlékeny, sokszor bűntudatot érez, és a koncentrálóképessége is csökkenhet,
- előfordul, hogy alvásciklusa felborul, az ébrenléti időszakok megnőnek, és gyakran álmatlanság gyötri.
Megfelelő kezelés hiányában a poszttraumás stresszzavarnak további következményei lehetnek: depresszió, szorongás, vagy a személy akár alkoholhoz, kábítószerhez folyamodhat a nyomasztó emlék által kiváltott feszültség csökkentése érdekében. A poszttraumás stresszzavar kezelésében a kognitív viselkedésterápia és a csoportterápia, valamint a traumatikus élmény újraélését elősegítő terápiás módszerek bizonyultak hatékonynak.
Megjegyzés: más pszichoterápiás módszerek is hatékonyak lehetnek a PTSD kezelésében, de azokat eddig nem vizsgálták ugyanolyan tudományos módszerekkel, mint a fentieket, illetve még nem gyűlt össze megfelelő mennyiségű és minőségű tudományos eredmény róluk. Sokféle gyógyszeres terápia is segíthet a PTSD kezelésében, de azokat nem vontuk be az értékelésbe. Minden esetben javasoljuk, hogy konzultáljon pszichiáterrel vagy klinikai szakpszichológussal, aki szakszerű diagnózist állíthat fel, és akivel megbeszélhetik a szóba jövő különböző kezelési lehetőségeket. Állapotának javulása érdekében panaszait nyíltan beszélje meg terapeutájával, aki segít a terápiás célok megfogalmazásában, és akivel majd együtt dolgozhatnak e megvalósításán.
