Kognitív terápia

A kognitív terápia a beteg aktuális problémáinak megoldását célozza a diszfunkcionális gondolkodás és viselkedés megváltoztatásán keresztül. A  kognitív terápia alapelve az, hogy a különböző pszichés megbetegedések esetén zavart szenved a személy információfeldolgozási módja, aminek következtében az események és történések torzult jelentést kapnak. A negatív érzelmi állapotok (pl. szorongás, depresszió) e torzult információfeldolgozási folyamat következményeként alakulnak ki. Depresszióban például a személy egy kisebb kudarcot is úgy értékelhet, hogy az az ő teljes értéktelenségének a bizonyítéka. 

A kognitív terápiát Aaron Beck követői továbbfejlesztették és új irányzatok (pl. sématerápia, metakognitív terápia, tudatos jelenlét terápia) alakultak ki (Perczel Forintos, 2011).

A terápia lényege

A kognitív terapeuták segítenek a páciensnek felismerni a negatív érzelmi állapotokhoz vezető torzított gondolkodási formákat, és segítenek megváltoztatni ezeket. A terápia során a kognitív terapeuta első lépésben segít a páciensnek felismerni a gyakran visszatérő, különböző helyzetekben negatív érzelmeket eredményező negatív automatikus gondolatokat. Segít azonosítani az információfeldolgozás zavarára utaló ún. “kognitív torzításokat” is, mint például az a “minden vagy semmi típusú gondolkodás”, amikor a személy csak fekete-fehér kategóriákban, szélsőséges lehetőségekben tud gondolkodni (pl.: “ha ma nem tudunk találkozni a barátnőmmel, akkor biztos nem is szeret már”). A terápia célja a diszfunkcionális viselkedés és gondolkodás megváltoztatása, ami a hangulat változásával jár együtt. Célja továbbá a maladaptív sémák, diszfunkcionális hiedelmek és inadaptív magatartásformák megszüntetése, továbbá adaptívabb viselkedésformák és kognitív struktúra kialakítása. Bár a kognitív terápia alapvetően a jelen problémákra fókuszál, annak jobb megértésére is hangsúlyt fektet, hogy miként alakultak ki az információfeldolgozást torzító gondolkodási sémák, illetve hogy milyen tényezők játszottak, játszanak szerepet ezek fenntartásában.

A terápia hossza

A kognitív terápia az ún. rövid terápiák közé tartozik, időhatáros. A probléma, zavar típusától és súlyosságától függően 10-20 alkalmat vesz igénybe.

Milyen pszichés zavarok kezelésére alkalmazható?

Elsősorban olyan személyeknek javasolt, akiknek a problémája jól körülhatárolható, specifikus és az életminőségüket érintő. Ilyen esetekben a kognitív terápia probléma fókuszú és célorientált lehet. Sokféle pszichés zavar kezelhető hatékonyan kognitív terápiával:

  • depresszió,
  • szorongás,
  • poszttraumás stresszzavar,
  • obszesszív-kompulzív (kényszeres) zavarok (OCD),
  • krónikus fáradtság szindróma,
  • irritábilis bélszindróma (IBS),
  • szerfüggőség,
  • fóbiák,
  • étkezési zavarok
  • szexuális zavarok,
  • dühkezelési problémák.

Mint minden terápia esetében, a kezelés akkor a leghatékonyabb, ha a személy elkötelezett a terápia és a változás irányában.

Kik végezhetnek kognitív terápiát? 

Kognitív terápiát végezhet:

  1. magatartásterapeuta módszerspecifikus képzettséggel rendelkező orvos és pszichológus, továbbá
  2. azok az általános pszichoterapeuta képzettséggel rendelkező orvosok és pszichológusok, akik legalább alapszintű kognitív terápiás képzettséggel és jártassággal rendelkeznek.

Kutatási bizonyítékok

A szokásos kezeléshez viszonyítva az enyhe és középsúlyos depresszióban hatékonynak bizonyult. A csak gyógyszeres terápiákkal összevetve hasonló az eredménye a kognitív terápiáknak, de a kognitív terápia befejezését követően ritkább volt a visszaesés, mint a gyógyszeres kezelések esetében. Szorongásos betegségekben, viselkedésterápiával kombinálva szintén hatékonynak bizonyul a kognitív terápia, és a gyógyszeres terápiához képest ebben az esetben is ritkább a visszaesés. 

A kognitív terápia a szkizofréniában, a hallucinációs, téveszmés tünetek csökkentésében, gyógyszeres kezeléssel együtt alkalmazva hatékonynak bizonyult. Bulimia nervosa kezelésében is vannak bizonyítékok a kognitív terápia hatékonyságára. 

A kognitív terápia története és eredete

A kognitív megközelítés Albert Ellis, Aaron Beck és munkatársaik nevéhez fűződik. Az 1960-as években kidolgozott terápiás módszer lényege az, hogy a személy alapvető hiedelmei, látásmódja meghatározza érzelmi reakcióit és viselkedését. Vagyis hogy ugyanannak az eseménynek más-más ember számára eltérő lehet a jelentése.  E szemlélet filozófiai gyökerei az ókori sztoikus filozófusokig nyúlik vissza. Ahogy Epiktétosz írta: „Az embert nem maguk a dolgok, hanem az a mód zavarja meg, ahogyan a dolgokat látja”.

A kognitív terápia kialakulásának három fontos állomása:

  1. a viselkedésterápia kialakulása (az 1950-es évek vége, 60-as évek)
  2. a kognitív terápia megjelenése (a 70-es évektől)
  3. a kognitív és viselkedésterápiás szemlélet integrálódása (a 90-es évektől napjainkig)

Hivatkozások

Javasolt irodalom

  • Beck, J. S. (2002) Kognitív terápia kezdőknek és haladóknak. Magyar Viselkedéstudományi és Kognitív Egyesület
  • Perczel-Forintos, D. & Mórocz, K. (2010). Kognitív viselkedésterápia. Medicina, Budapest.

Szeretné tudni, miként segíthet valakinek, aki öngyilkosságot fontolgat? Aggódik valakiért?

Olvasson tovább...

Személyközpontú terápia

A személyközpontú terápia egy másik emberrel való, fokozatosan fejlődő együttlét, amely az egészségét és a személy növekedését eredményezi. E terápia legfontosabb hipotézise: a személy hatalmas erőforrásokkal rendelkezik, amelyek előmozdítják önmaga megértését, és létmódjában, viselkedésében pozitív változásokat eredményezhetnek. Ezeket az erőforrásokat sajátos emberközi kapcsolatokkal mozgósíthatjuk. Ha

Tovább olvasom »

Öngyilkosság megjelenése a hírekben

Ha éppen cikket, blogot ír, rádió vagy TV műsorhoz gyűjt információkat öngyilkosság témában, akkor segítünk a téma kidolgozásában, megfogalmazásában. Ha kérdései vannak, írjon nekünk! Hogyan tudósítson egy öngyilkosságról? Nemzetközi öngyilkosság megelőző szervezetek újságírókkal, hírportálokkal együttműködve kidolgoztak egy ajánlást az öngyilkosságokkal kapcsolatos riportok, hírek megírására. Több

Tovább olvasom »

Mentalizáció

A mentalizáció fogalma többek közt Peter Fonagy magyar származású brit analitikus nevéhez fűződik, aki a sikeres, egészséges fejlődést befolyásoló tényezők közé sorolja és az érzelemszabályozás mellett kiemelkedően fontos képességként emeli ki a mentalizációt. A mentalizáció azt jelenti, hogy tudatában vagyunk önmagunk és mások mentális állapotainak.

Tovább olvasom »