Kognitív terápia

A kognitív terápia a beteg aktuális problémáinak megoldását célozza a diszfunkcionális gondolkodás és viselkedés megváltoztatásán keresztül. A  kognitív terápia alapelve az, hogy a különböző pszichés megbetegedések esetén zavart szenved a személy információfeldolgozási módja, aminek következtében az események és történések torzult jelentést kapnak. A negatív érzelmi állapotok (pl. szorongás, depresszió) e torzult információfeldolgozási folyamat következményeként alakulnak ki. Depresszióban például a személy egy kisebb kudarcot is úgy értékelhet, hogy az az ő teljes értéktelenségének a bizonyítéka. 

A kognitív terápiát Aaron Beck követői továbbfejlesztették és új irányzatok (pl. sématerápia, metakognitív terápia, tudatos jelenlét terápia) alakultak ki (Perczel Forintos, 2011).

A terápia lényege

A kognitív terapeuták segítenek a páciensnek felismerni a negatív érzelmi állapotokhoz vezető torzított gondolkodási formákat, és segítenek megváltoztatni ezeket. A terápia során a kognitív terapeuta első lépésben segít a páciensnek felismerni a gyakran visszatérő, különböző helyzetekben negatív érzelmeket eredményező negatív automatikus gondolatokat. Segít azonosítani az információfeldolgozás zavarára utaló ún. “kognitív torzításokat” is, mint például az a “minden vagy semmi típusú gondolkodás”, amikor a személy csak fekete-fehér kategóriákban, szélsőséges lehetőségekben tud gondolkodni (pl.: “ha ma nem tudunk találkozni a barátnőmmel, akkor biztos nem is szeret már”). A terápia célja a diszfunkcionális viselkedés és gondolkodás megváltoztatása, ami a hangulat változásával jár együtt. Célja továbbá a maladaptív sémák, diszfunkcionális hiedelmek és inadaptív magatartásformák megszüntetése, továbbá adaptívabb viselkedésformák és kognitív struktúra kialakítása. Bár a kognitív terápia alapvetően a jelen problémákra fókuszál, annak jobb megértésére is hangsúlyt fektet, hogy miként alakultak ki az információfeldolgozást torzító gondolkodási sémák, illetve hogy milyen tényezők játszottak, játszanak szerepet ezek fenntartásában.

A terápia hossza

A kognitív terápia az ún. rövid terápiák közé tartozik, időhatáros. A probléma, zavar típusától és súlyosságától függően 10-20 alkalmat vesz igénybe.

Milyen pszichés zavarok kezelésére alkalmazható?

Elsősorban olyan személyeknek javasolt, akiknek a problémája jól körülhatárolható, specifikus és az életminőségüket érintő. Ilyen esetekben a kognitív terápia probléma fókuszú és célorientált lehet. Sokféle pszichés zavar kezelhető hatékonyan kognitív terápiával:

  • depresszió,
  • szorongás,
  • poszttraumás stresszzavar,
  • obszesszív-kompulzív (kényszeres) zavarok (OCD),
  • krónikus fáradtság szindróma,
  • irritábilis bélszindróma (IBS),
  • szerfüggőség,
  • fóbiák,
  • étkezési zavarok
  • szexuális zavarok,
  • dühkezelési problémák.

Mint minden terápia esetében, a kezelés akkor a leghatékonyabb, ha a személy elkötelezett a terápia és a változás irányában.

Kik végezhetnek kognitív terápiát? 

Kognitív terápiát végezhet:

  1. magatartásterapeuta módszerspecifikus képzettséggel rendelkező orvos és pszichológus, továbbá
  2. azok az általános pszichoterapeuta képzettséggel rendelkező orvosok és pszichológusok, akik legalább alapszintű kognitív terápiás képzettséggel és jártassággal rendelkeznek.

Kutatási bizonyítékok

A szokásos kezeléshez viszonyítva az enyhe és középsúlyos depresszióban hatékonynak bizonyult. A csak gyógyszeres terápiákkal összevetve hasonló az eredménye a kognitív terápiáknak, de a kognitív terápia befejezését követően ritkább volt a visszaesés, mint a gyógyszeres kezelések esetében. Szorongásos betegségekben, viselkedésterápiával kombinálva szintén hatékonynak bizonyul a kognitív terápia, és a gyógyszeres terápiához képest ebben az esetben is ritkább a visszaesés. 

A kognitív terápia a szkizofréniában, a hallucinációs, téveszmés tünetek csökkentésében, gyógyszeres kezeléssel együtt alkalmazva hatékonynak bizonyult. Bulimia nervosa kezelésében is vannak bizonyítékok a kognitív terápia hatékonyságára. 

A kognitív terápia története és eredete

A kognitív megközelítés Albert Ellis, Aaron Beck és munkatársaik nevéhez fűződik. Az 1960-as években kidolgozott terápiás módszer lényege az, hogy a személy alapvető hiedelmei, látásmódja meghatározza érzelmi reakcióit és viselkedését. Vagyis hogy ugyanannak az eseménynek más-más ember számára eltérő lehet a jelentése.  E szemlélet filozófiai gyökerei az ókori sztoikus filozófusokig nyúlik vissza. Ahogy Epiktétosz írta: „Az embert nem maguk a dolgok, hanem az a mód zavarja meg, ahogyan a dolgokat látja”.

A kognitív terápia kialakulásának három fontos állomása:

  1. a viselkedésterápia kialakulása (az 1950-es évek vége, 60-as évek)
  2. a kognitív terápia megjelenése (a 70-es évektől)
  3. a kognitív és viselkedésterápiás szemlélet integrálódása (a 90-es évektől napjainkig)

Hivatkozások

Javasolt irodalom

  • Beck, J. S. (2002) Kognitív terápia kezdőknek és haladóknak. Magyar Viselkedéstudományi és Kognitív Egyesület
  • Perczel-Forintos, D. & Mórocz, K. (2010). Kognitív viselkedésterápia. Medicina, Budapest.

Szeretné tudni, miként segíthet valakinek, aki öngyilkosságot fontolgat? Aggódik valakiért?

Olvasson tovább...

Problémamegoldó tréning

A problémamegoldó tréning (PMT) a problémamegoldó készség fejlesztésére kidolgozott, jól felépített, logikus, viszonylag rövid idő alatt elsajátítható módszer, amelyet már régóta széles körben alkalmaznak a pszichés nehézségek kezelésében, bár hazánkban sajnálatos módon alig terjedt el. A problémamegoldó tréning céljai a következők: 1. a rossz hangulat

Tovább olvasom »

ADHD (felnőtt)

Meghatározás:A felnőttkori figyelemhiányos hiperaktivitás zavart  (ADHD) a figyelmi készségek károsodása, hiperaktivitás és impulzivitás jellemzik. A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) az egyik leggyakoribb neuropszichiátriai állapot. A gyermekkortól a felnőttkorig terjedő ADHD sok esetben jelentős problémát okoz az élet több területén (hétköznapi élet,

Tovább olvasom »

A lélektani krízis

Gerald Caplan meghatározása alapján pszichológiai értelemben akkor beszélünk krízisről, amikor a személy kénytelen szembenézni olyan veszélyeztető körülményekkel (pl. állásának elvesztése, haláleset a családban, válás stb.) — illetve ilyen körülmények bekövetkezésének a lehetősége fenyegeti őt –, amelyeket meglévő problémamegoldó készségeivel, rendelkezésére álló és mobilizálható pszichés energiáival

Tovább olvasom »