A kognitív terápia a beteg aktuális problémáinak megoldását célozza a diszfunkcionális gondolkodás és viselkedés megváltoztatásán keresztül. A kognitív terápia alapelve az, hogy a különböző pszichés megbetegedések esetén zavart szenved a személy információfeldolgozási módja, aminek következtében az események és történések torzult jelentést kapnak. A negatív érzelmi állapotok (pl. szorongás, depresszió) e torzult információfeldolgozási folyamat következményeként alakulnak ki. Depresszióban például a személy egy kisebb kudarcot is úgy értékelhet, hogy az az ő teljes értéktelenségének a bizonyítéka.
A kognitív terápiát Aaron Beck követői továbbfejlesztették és új irányzatok (pl. sématerápia, metakognitív terápia, tudatos jelenlét terápia) alakultak ki (Perczel Forintos, 2011).
A terápia lényege
A kognitív terapeuták segítenek a páciensnek felismerni a negatív érzelmi állapotokhoz vezető torzított gondolkodási formákat, és segítenek megváltoztatni ezeket. A terápia során a kognitív terapeuta első lépésben segít a páciensnek felismerni a gyakran visszatérő, különböző helyzetekben negatív érzelmeket eredményező negatív automatikus gondolatokat. Segít azonosítani az információfeldolgozás zavarára utaló ún. “kognitív torzításokat” is, mint például az a “minden vagy semmi típusú gondolkodás”, amikor a személy csak fekete-fehér kategóriákban, szélsőséges lehetőségekben tud gondolkodni (pl.: “ha ma nem tudunk találkozni a barátnőmmel, akkor biztos nem is szeret már”). A terápia célja a diszfunkcionális viselkedés és gondolkodás megváltoztatása, ami a hangulat változásával jár együtt. Célja továbbá a maladaptív sémák, diszfunkcionális hiedelmek és inadaptív magatartásformák megszüntetése, továbbá adaptívabb viselkedésformák és kognitív struktúra kialakítása. Bár a kognitív terápia alapvetően a jelen problémákra fókuszál, annak jobb megértésére is hangsúlyt fektet, hogy miként alakultak ki az információfeldolgozást torzító gondolkodási sémák, illetve hogy milyen tényezők játszottak, játszanak szerepet ezek fenntartásában.
A terápia hossza
A kognitív terápia az ún. rövid terápiák közé tartozik, időhatáros. A probléma, zavar típusától és súlyosságától függően 10-20 alkalmat vesz igénybe.
Milyen pszichés zavarok kezelésére alkalmazható?
Elsősorban olyan személyeknek javasolt, akiknek a problémája jól körülhatárolható, specifikus és az életminőségüket érintő. Ilyen esetekben a kognitív terápia probléma fókuszú és célorientált lehet. Sokféle pszichés zavar kezelhető hatékonyan kognitív terápiával:
- depresszió,
- szorongás,
- poszttraumás stresszzavar,
- obszesszív-kompulzív (kényszeres) zavarok (OCD),
- krónikus fáradtság szindróma,
- irritábilis bélszindróma (IBS),
- szerfüggőség,
- fóbiák,
- étkezési zavarok
- szexuális zavarok,
- dühkezelési problémák.
Mint minden terápia esetében, a kezelés akkor a leghatékonyabb, ha a személy elkötelezett a terápia és a változás irányában.
Kik végezhetnek kognitív terápiát?
Kognitív terápiát végezhet:
- magatartásterapeuta módszerspecifikus képzettséggel rendelkező orvos és pszichológus, továbbá
- azok az általános pszichoterapeuta képzettséggel rendelkező orvosok és pszichológusok, akik legalább alapszintű kognitív terápiás képzettséggel és jártassággal rendelkeznek.
Kutatási bizonyítékok
A szokásos kezeléshez viszonyítva az enyhe és középsúlyos depresszióban hatékonynak bizonyult. A csak gyógyszeres terápiákkal összevetve hasonló az eredménye a kognitív terápiáknak, de a kognitív terápia befejezését követően ritkább volt a visszaesés, mint a gyógyszeres kezelések esetében. Szorongásos betegségekben, viselkedésterápiával kombinálva szintén hatékonynak bizonyul a kognitív terápia, és a gyógyszeres terápiához képest ebben az esetben is ritkább a visszaesés.
A kognitív terápia a szkizofréniában, a hallucinációs, téveszmés tünetek csökkentésében, gyógyszeres kezeléssel együtt alkalmazva hatékonynak bizonyult. Bulimia nervosa kezelésében is vannak bizonyítékok a kognitív terápia hatékonyságára.
A kognitív terápia története és eredete
A kognitív megközelítés Albert Ellis, Aaron Beck és munkatársaik nevéhez fűződik. Az 1960-as években kidolgozott terápiás módszer lényege az, hogy a személy alapvető hiedelmei, látásmódja meghatározza érzelmi reakcióit és viselkedését. Vagyis hogy ugyanannak az eseménynek más-más ember számára eltérő lehet a jelentése. E szemlélet filozófiai gyökerei az ókori sztoikus filozófusokig nyúlik vissza. Ahogy Epiktétosz írta: „Az embert nem maguk a dolgok, hanem az a mód zavarja meg, ahogyan a dolgokat látja”.
A kognitív terápia kialakulásának három fontos állomása:
- a viselkedésterápia kialakulása (az 1950-es évek vége, 60-as évek)
- a kognitív terápia megjelenése (a 70-es évektől)
- a kognitív és viselkedésterápiás szemlélet integrálódása (a 90-es évektől napjainkig)
Hivatkozások
- Perczel-Forintos, D. (2011). A kognitív terápia fénykora: a második és harmadik hullám. Magyar Pszichológiai Szemle, 66 (1), 11-29.
- SE Klinikai Pszichológia Tanszék honlapján található információk
- Szőnyi Gábor (szerk.) 2015 A pszichoterápia tankönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest.
- A Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesület (VIKOTE) honlapja
Javasolt irodalom
- Beck, J. S. (2002) Kognitív terápia kezdőknek és haladóknak. Magyar Viselkedéstudományi és Kognitív Egyesület
- Perczel-Forintos, D. & Mórocz, K. (2010). Kognitív viselkedésterápia. Medicina, Budapest.
