Az öngyilkos és önkárosító viselkedések kezelésében hatékony pszichoterápiás (nem gyógyszeres) kezelési módok

Az öngyilkosság megelőzésének és kezelésének vannak hatékony gyógyszeres (farmakoterápiás) módszerei, illetve vannak pszichoterápiás útjai is. 

Az öngyilkosság rizikófaktorai közül elsődleges a fennálló affektív (hangulati) betegség. Ide tartoznak a depresszió különböző formái (major depresszió, bipoláris I és II depresszió).  Ezen kórképek minél hatékonyabb és minél korábbi felismerése, (akut) kezelése és a megfelelő utógondozás értelemszerűen jelentősen csökkenti az öngyilkosság bekövetkezésének az esélyét. Az új, hatékony, biztonságos gyógyszerek (antidepresszánsok, szorongásoldók, antipszichotikumok) alkalmazása fontos az öngyilkosság megelőzésben.

A gyógyszeres terápián túl vannak olyan célzott pszichoterápiás módszerek, amelyek — az esetleg elkerülhetetlen gyógyszeres terápiát kiegészítve — bizonyítottan hatékonyak az öngyilkos és önkárosító viselkedés megelőzésében, illetve kezelésében. Az alábbiakban három olyan módszert ismertetünk, amelyek a leghatékonyabbnak bizonyultak. E lista nem teljes, mert számos olyan terápiás intervenció létezik, amelyek célzottak és hatékonyak az öngyilkossági veszély kezelésében.

  1. Dialektikus viselkedésterápia (DBT)

A dialektikus viselkedésterápia (angolul: dialectical behavior therapy, DBT) speciálisan borderline (érzelmileg labilis) személyiségűek részére kidolgozott terápia. Az egyéni pszichoterápiát és a csoportos pszichoszociális készségfejlesztést kombináló DBT-t Marsha M. Linehan amerikai pszichológus dolgozta ki. Célja az érintett személyek legsúlyosabb mindennapi problémáinak viszonylag gyors és hatékony enyhítése. Ezt szolgálja az ellentétes érzelmek és késztetések ún. “dialektikus” egységként való kezelése, valamint a hiányos vagy sérült lelki készségeknek a négy készségblokkban történő fejlesztése. Az egyes modulok (1) a belső élmények ítélkezésmentes tudatosítását (tudatos belső figyelem), (2) a társas kommunikáció hatékonyságának növelését, (3) az érzelemszabályozás javítását, valamint (4) a feszültségtűrés és kríziskezelés képességének fejlesztését célozzák.

A megjelenése idejében a DBT volt az első, klinikai vizsgálatokkal is igazolt hatékony terápia borderline személyiségű betegek kezelésében. A DBT elméleti alapját az átfogó biopszichoszociális és dialektikus megközelítés adja.

A DBT hangsúlyozza a nagyfokú feszültségből, indulatból, bűntudatérzésből, ürességérzésből eredő önsértő, önkárosító viselkedésformák csillapítását. A teljes terápia, de kifejezetten a fent említett 4. modul a krízishelyzetek –– mint pl. az öngyilkos viselkedés vagy önsértés — kezelésére fókuszál. Bár a DBT-t kifejezetten borderline személyiségek részére dolgozták ki, alkalmazható egyéb indulatkezelési, krónikus hangulattal vagy érzelmi labilitással, valamint tartós kapcsolati problémákkal kapcsolatosan is.

A DBT-ről bővebben a Wikipédián olvashat.

Amennyiben úgy érzi, a fentiekben leírt vagy ezekhez hasonló problémákkal küzd, és szeretne részt venni dialektikus viselkedésterápiában, akkor jelentkezzen a Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítvány egyik induló csoportjába.

  1. Kognitív viselkedésterápia (CBT)

A kognitív terápia a beteg aktuális problémáinak megoldását célozza a diszfunkcionális gondolkodás és viselkedés megváltoztatásán keresztül. A  kognitív terápia alapelve: a különböző pszichés megbetegedések esetén összezavarodik az illető információ-feldolgozása, és ennek következtében torzult jelentést ad az eseményeknek és történéseknek. A negatív érzelmi állapotok (pl. szorongás, depresszió) e torzult információ-feldolgozási folyamat következményeként alakulnak ki. Depresszióban például a személy egy kisebb kudarcot is úgy értékelhet, hogy az teljes értéktelenségének a bizonyítéka. A kognitív terápiát Beck követői továbbfejlesztették, így új irányzatok (pl. sématerápia, metakognitív terápia, tudatos jelenlét terápia) is alakultak ki (Perczel Forintos, 2011).

A terápia lényege

A kognitív terapeuták segítenek a páciensnek felismerni a negatív érzelmi állapotokhoz vezető torzított gondolkodási formákat, és segítenek megváltoztatni ezeket. A terápia során a kognitív terapeuta első lépésben segít a páciensnek felismerni a gyakran visszatérő, különböző helyzetekben negatív érzelmeket eredményező automatikus gondolatait. Segít azonosítani az információ-feldolgozás zavarára utaló ún. “kognitív torzításokat” is, mint pl. a “minden vagy semmi típusú gondolkodás”, amikor a személy csakis fekete-fehér kategóriákban, szélsőséges lehetőségekben gondolkodik (pl. “ha ma nem tudunk találkozni, akkor a barátnőm biztosan nem is szeret már”). A terápia célja a hangulat megváltozásával együtt járó diszfunkcionális viselkedés és gondolkodás megváltoztatása. Célja továbbá a maladaptív sémák, diszfunkcionális hiedelmek és inadaptív magatartásformák megszüntetése, továbbá adaptívabb viselkedésformák és kognitív struktúra kialakítása. Bár a kognitív terápia alapvetően a jelen problémákra fókuszál, annak jobb megértésére is hangsúlyt fektet, hogy miként alakultak ki az információ-feldolgozást torzító gondolkodási sémák, illetve, hogy milyen tényezők játszottak, játszanak szerepet ezek fenntartásában.

  1. Problémamegoldó tréning

A problémamegoldó tréning (PMT) a problémamegoldó készség fejlesztésére kidolgozott, jól felépített, logikus, viszonylag rövid idő alatt elsajátítható módszer, amelyet már régóta széles körben alkalmaznak a pszichés nehézségek kezelésében. Hazánkban sajnálatos módon alig terjedt el. A problémamegoldó tréning céljai a következők:

1. a rossz hangulat hátterében álló problémák felismerése,

2. az erőforrások felismerésének elősegítése,

3. szisztematikus módszer megtanítása az aktuális problémák megoldására valamint,

4. a problémák feletti kontroll érzésének kialakítása.

A tréninget megelőző felmérés lépései

  1. Melyek a kliens problémái? Problémalista összeállítása.
  2. Melyek a kliens erőforrásai? Személyes erősségei. És kiktől kap(hat) segítséget?
  3. Milyen más segítséget kaphat még? Tájékozódjunk más forrásból is.
  4. Pozitív problémaorientáció kialakítás.
  5. Keretek egyeztetése. Az ülések valószínű száma, időtartama, időbeosztás. Kik, milyen személyek vonhatók be?
  6. Terápiás szerződés megkötése, illetve az együttműködés definiálása. Ez tartalmazza a kliens és a terapeuta felelősségét a problémamegoldás folyamatában.

A problémamegoldás lépései

  1. A problémák összegyűjtése, a komplex problémák lebontása kisebb egységekre. Ez egyben modellt nyújt a kliensnek arra, hogyan lehet a bonyolult „nagy” problémákat kisebb, könnyebben megoldható részekre bontani.
  2. Célok meghatározása.
  3. A legfontosabb probléma kiválasztása.
  4. Ötletek és megoldási lehetőségek gyűjtése (”ötletbörze”).
  5. A megoldási lehetőségek rangsorolása, döntéshozás és kiválasztás.
  6. Cselekvési terv az adott részcél eléréséhez.
  7. Az első lépéshez szükséges feladatok pontos meghatározása.
  8. A kliens megteszi ezt az első lépést.
  9. A következő ülésen az előrehaladás és a felbukkanó nehézségek áttekintése, értékelés, visszajelzés.

Szeretné tudni, miként segíthet valakinek, aki öngyilkosságot fontolgat? Aggódik valakiért?

Olvasson tovább...

Mentalizáció

A mentalizáció fogalma többek közt Peter Fonagy magyar származású brit analitikus nevéhez fűződik, aki a sikeres, egészséges fejlődést befolyásoló tényezők közé sorolja és az érzelemszabályozás mellett kiemelkedően fontos képességként emeli ki a mentalizációt. A mentalizáció azt jelenti, hogy tudatában vagyunk önmagunk és mások mentális állapotainak.

Tovább olvasom »

Szkizofrénia és egyéb pszichotikus zavarok

A szkizofrénia olyan betegségcsoport, amely a kedély, a gondolkodás és a viselkedés jellegzetes zavaraiban nyilvánul meg. A gondolkodás zavarát a fogalomalkotás olyan elváltozásai jelzik, amelyek a valóság hibás értelmezéséhez vezetnek, téves eszméket, hallucinációkat hoznak létre. Az ehhez járuló kedélyváltozások: az ambivalens, beszűkült vagy nem a

Tovább olvasom »

Bulimia nervosa

A bulimia nervosa (BN) egy olyan súlyos betegség, amelyet visszatérő, kontrollvesztéssel járó, nagy mennyiségű étkezési epizódok (falásrohamok, angolul binge eating), a testsúlygyarapodás kivédését célzó kompenzációs viselkedés (purgálás), valamint az alak és a testsúly túlértékelése jellemez. A BN a társas élet jelentős romlásával, szomatikus komplikációkkal és

Tovább olvasom »