A sématerápiát Jeffrey E. Young és munkatársai dolgozták ki az 1990-es évek elején, főképp személyiségzavarban vagy súlyos kapcsolati problémáktól szenvedő páciensek számára. Ez a módszer a kognitív terápiás irányzathoz tartozik, elméleti és technikai szempontból is integratív módszernek mondható. A terápia nem a különböző diagnosztikai kórképekből indul ki, hanem a páciens személyes megküzdési mechanizmusaira, sémamódjaira és az ezek által aktivált érzelmi működésre koncentrál.
A terápia felépítése, hossza
A terápia egyéni vagy csoportos formában is létezik. Heti két alkalomból áll két éven keresztül, így a hosszú távú módszerek közé tartozik.
A terápia egy felmérő interjúval kezdődik, ahol az egyes tünetek funkciójának tisztázásával, a sémák beazonosításával a terapeuta közelebbi, átfogó képet kap a probléma jellegéről. Az állapotfelmérés további fontos része a Young-féle szülői kérdőív, melynek segítségével a problémában (a nem adekvát sémák aktiválásában) szerepet játszó esetleges korai tapasztalatok felmérése történik.
A következő szakasz az esetkonceptualizálás, mely során a terapeuta feladata az, hogy felismerje, elismerje és megfelelő keretek között megtanítsa a pácienst kielégíteni és késleltetni alapvető érzelmi szükségleteit, illetve a terapeuta mintát nyújtva neki megtanítja őt a mások szükségleteivel való hasonló bánásmódra, a gondoskodásra. Ennek során fontos szerepet kap annak felismerése, hogy a korábbiakban milyen tünet, maladaptív stratégia, séma akadályozhatta meg e folyamatokat. Az ülések során az alapvető szükségletek felismerésének fejlesztésével a fókusz a belső lelki folyamatokon van.
A terápia lényege
A terápia során a terapeuta többféle technika felhasználásával dolgozik. Ilyenek lehetnek:
- kognitív stratégiák,
- élményalapú stratégiák,
- viselkedési minták megszakítása,
- terápiás kapcsolat felhasználása,
- sémamódmunka (súlyosabb esetekben).
Kognitív stratégiák: céljuk a maladaptív sémák valóságtorzító hatásának felismertetése a pácienssel. A terapeuta és a páciens megvizsgálja a séma érvényességét, megbeszélik, átfogalmazzák a sémát alátámasztó bizonyítékokat, elemzik a páciens által használt stratégiák előnyeit és hátrányait. Összehasonlítják a maladaptív sémákat és az elérni kívánt, egészségesebb megküzdési módokat, valamint használhatnak úgynevezett „sématerápiás segédkártyákat” a fejlesztéshez.
Élményalapú stratégiák: céljuk új tapasztalatok szerzése. Az itt használt technikák nagyrészt imaginatív és dramatikus eszközök. A terapeuta segít a páciensnek új módon reagálni a sémák kialakulásában feltehetőleg fontos szerepet játszó kapcsolati helyzetekben. Az új élményekre építve a páciens hitelesen tud adaptívabb sémákat kialakítani.
Viselkedési minták megszakítása: Ez a terápiás elem azért kiemelten fontos, mert nélküle nő a visszaesés esélye, mivel a páciens nem jut új élményekhez. A sématerápia egyik legfontosabb célja, hogy a páciens képes legyen olyan viselkedésrepertoárt kialakítani, amely elősegíti az alapvető szükségletek adaptív érvényesítését.
Terápiás kapcsolat felhasználása: A terapeuta egyik legfontosabb feladata, hogy a páciens alapvető szükségleteit monitorozza, segítse a pácienst az egyes tünetek, diszfunkcionális hiedelmek, sémák felismerésében. Ezt a terápiás kapcsolat jelenében tudja a leghitelesebben közvetíteni. Ehhez a terapeuta saját szupervíziós munkája is szükséges.
Indikáció
A sématerápiás technikák olyan problémák esetében javallottak, ahol a korai fejlődés, az alapsémák, az affektusok, az érzelmi világ, a megküzdési stratégiák érintettek. Így a következő területeken kifejezetten hasznos:
- személyiségzavarok,
- kapcsolati problémák,
- affektív zavarok,
- önismereti célok.
A sématerápia elérhetősége Magyarországon
A sématerápia technikáit alkalmazzák a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika Pszichoterápiás osztályán akár csoportos formában is, valamint egyre több pszichoterapeuta használja a módszert egyéni terápiák során.
A sématerápia alapját képező, a terápia kidolgozói által írt mű magyar nyelven is elérhető Sématerápia címmel.
Felhasznált irodalom: Unoka, Z. (2011). Schema therapy. Magyar Pszichológiai Szemle, 66 (1), 31-45.