A pszichoanalízis alapjait Sigmund Freud bécsi orvos fektette le a XIX. század végén, a XX. század elején. A pszichoanalízis egyszerre elmélet az emberi elméről és terápiás gyakorlat. Freud elméletét és módszerét a pszichoanalitikusok a mai napig fejlesztik. A pszichoanalízis négyféleképpen alkalmazható:
1) elméletként az elme működéséről,
2) lelki problémák kezelési módszereként (azaz mint pszichoterápiás módszer),
3) kutatási módszerként,
4) különböző kulturális és szociális jelenségek – irodalom, művészet, film, előadások, politika és csoportok – megközelítési módjaként.
A pszichoanalitikus terápia kerete (magas heti óraszám, rendszeresség,) komoly elköteleződést feltételez mind a páciens, mind a terapeuta részéről. A kezelés során elkerülhetetlenül létrejön egy különleges kapcsolat a páciens és a terapeuta között, amelyben láthatóvá és hozzáférhetővé válik számos, a páciens belső működésére jellemző egyedi sajátosság. Lehetőség nyílik ezek mélyebb megértésére, és dolgozni lehet velük a kívánatos változások érdekében.
Miben különbözik a pszichoanalízis más pszichoterápiáktól?
A pszichoanalízis hosszú távú terápia, több éven át tart, heti többszöri találkozással, de eredményei tartósan fennmaradnak és gyakran a terápia befejezése utáni években teljesednek ki.
A páciens kanapén fekszik, ami elősegíti a szabad gondolkodást, érzelmi átélést és önreflexiót.
Önmagunk jobb megértésén alapul a pszichoanalízis hatékonysága.
A magas heti óraszám biztosítja a problémákra való összpontosítást és a folyamatos figyelmet. E magas óraszám nem függ össze a probléma súlyosságával.
Forrás:
