Pszichoanalitikus pszichoterápiák

A pszichoanalízis és az ebből kialakuló terápiák (más néven pszichoanalitikus pszichoterápia, pszichodinamikus pszichoterápia, pszichoanalitikusan orientált terápia) az összes terápiás módszer közül a legambiciózusabb a terápiás célokat és a terápia alkalmazási területét, valamint egy-egy probléma különböző megközelítési módjait illetően. A pszichoanalízis Sigmund Freud felfedezéseivel kezdődött több mint egy évszázada, módszerei azonban sokat változtak azóta. A pszichoterápiák közül ez a legkomplexebb kezelési mód, jelentős hatása volt és van a legtöbb egyéb terápiára is.

A pszichoanalitikus pszichoterápia elnevezés olyan pszichés beavatkozási módokra utal, amelyek elméleti és módszertani alapja a pszichoanalízis. E terápiás módszer a felnőtt személyiség fejlődésének megértésében meghatározónak tartja a gyermekkori élményeket. A heti egy vagy két alkalmas terápiás ülések során a páciens a terapeutával szemben ül;, a terápia hossza néhány hónaptól több évig terjedhet. 

A pszichoanalitikus pszichoterápia technikái tehát a pszichoanalízis technikáin alapulnak. Ezek közé tartoznak:

Szabad asszociáció

A terápiás üléseknek szándékosan nincs formális struktúrája, ehelyett a páciens arról beszél, ami az eszébe jut, ami foglalkoztatja, vagyis “szabadon asszociál”. Ehhez az szükséges, hogy a páciens lazítson megszokott gondolkodási kontrollján, szavait, gondolatait ne cenzúrázza.  

Értelmezés

Legegyszerűbb formában azt a magyarázó jellegű állítást nevezzük értelmezésnek, amely összeköti a viselkedést, a gondolatokat, az érzelmeket vagy a tüneteket azok tudattalan eredetével, jelentésével. 

A viszontáttételi érzések figyelembevétele

A terapeutának a pácienssel kapcsolatos saját érzéseit, fantáziáit, gondolatait veszi figyelembe abból a szempontból, hogy az mit mond, mit mutat a páciensről. A pszichoanalitikus terapeuta figyelembe veszi ezeket az érzéseket, és felteszi önmagának a kérdést, hogy mit jelent az, amit a pácienssel kapcsolatban érez, gondol.

Több száz terápiás ülés hangfelvételeit elemezve Blagys és Hilsenroth (2000) hét olyan technikai elemet azonosítottak, amelyek a pszichoanalitikus terápiák megkülönböztető jegyei:

  1. Az érzelmekre és azok kifejeződésére való fókuszálás: a páciens megfigyeli saját érzelmeit a terápia során, a terapeuta segít neki megfogalmazni az átélt érzelmeket. Az érzelmi belátás, szemben az intellektuális belátással, lényeges változásokat eredményez.
  2. A zavaró gondolatok és érzések elkerülésére tett próbálkozások elemzése: az emberek számos módon megpróbálják elterelni a figyelmüket zavaró gondolataikról és érzéseikről, pl. az érzelmek helyett inkább tényekre koncentrálnak, vagy elhallgatnak az ülés során. A terapeuta arra bíztatja a pácienst, hogy fogalmazza meg zavaró érzéseit.
  3. Ismétlődő, visszatérő mintázatok azonosítása: a terapeuta megpróbálja azonosítani és a páciens segítségével megvizsgálni a páciens életében, kapcsolataiban, érzéseiben és gondolataiban megjelenő ismétlődő mintázatokat. Elképzelhető, hogy a páciens nagyon is tudatában van ezeknek, de az is lehet, hogy egyáltalán nem figyelt  még fel ezekre..
  4. Múltbéli élmények megvitatása: a pszichoanalitikus pszichoterapeuták egyetértenek abban, hogy a személy múltjának eseményei – különös tekintettel a korai kapcsolati élményekre – befolyásolják a felnőttkori személyiséget és működésmódot. A páciens aktuális problémáinak jobb megértése céljából a terapeuták megvizsgálják a páciens múltjának eseményeit, élményeit.
  5. A személyközi kapcsolatokra helyezett fókusz: a pszichoanalitikus pszichoterapeuták szerint a lelki zavarok nagy mértékben a páciens más személyekkel kialakított kapcsolati problémáiban gyökereznek, ezért a terapeuta megpróbálja feltárni a páciens múltbéli és jelenlegi kapcsolatainak a jellemzőit.
  6. A páciens és terapeuta közti terápiás kapcsolat figyelembe vétele: a terapeuta figyelmet szentel a közte és a páciens között kialakuló kapcsolatnak (amit néha “áttételnek” is neveznek), mert a pszichoterápiás helyzet jellemzői, az a mód, ahogy a páciens a terapeutához viszonyul, a páciens több más kapcsolattípusában is fellelhető.
  7. A fantáziák feltárása: a pszichoanalitikus pszichoterapeuta arra bíztatja a pácienst, hogy beszéljen szabadon bármiről, ami az eszébe jut. Így a páciens a terápiában számos dologról, pl. vágyairól, álmairól, fantáziáiról is beszélhet. Mindez fontos információt szolgáltat a terapeutának a páciensről, amit aztán a terápiában fel is használhat. 

A fentieken túl a pszichoanalitikus pszichoterápia célja az, hogy a pszichés tünetek enyhülésén (remisszió) túlmenően megalapozza a páciens lelki erősségét, lehetővé téve ezáltal azt, hogy hatékonyabban szembenézzen a kihívásokkal, nehézségekkel, és egy teljesebb és gazdagabb életet élhessen a jelenben. 

Forrás:

A British Psychoanalytic Council ‘Psychoanalytic psychotherapy: what’s the evidence?’ tájékoztatója alapján.

Hivatkozás:

Blagys, M., Hilsenroth, M (2000) Distinctive features of short-term psychodynamic-

interpersonal psychotherapy: a review of the comparative psychotherapy process literature. Clinical Psychology: Science and Practice, 7: 167-188.

Szeretné tudni, miként segíthet valakinek, aki öngyilkosságot fontolgat? Aggódik valakiért?

Olvasson tovább...

A szuicid mód

A módoknak van egy speciális fajtája, a szuicid mód, amelyet Bryan és Rudd írtak le 2018-ban. Ez a mód egy olyan állapot, amely hirtelen aktiválódik, sokszor a “semmiből”. Amilyen gyorsan és hirtelen tud aktiválódni ez az állapot, olyan gyorsan le is cseng — azaz időhatáros.

Tovább olvasom »

Viselkedésterápia

A viselkedésterápia olyan módszerek együttese, amelyek az egyén és környezete közötti kapcsolatban bekövetkező zavarok megszüntetését célozzák. Ennek érdekében kontrollálják az egyén környezetét, továbbá arra törekszenek, hogy az egyén szert tegyen önnön viselkedése és annak következményei fölötti uralomra.

Tovább olvasom »

Bulimia nervosa

A bulimia nervosa (BN) egy olyan súlyos betegség, amelyet visszatérő, kontrollvesztéssel járó, nagy mennyiségű étkezési epizódok (falásrohamok, angolul binge eating), a testsúlygyarapodás kivédését célzó kompenzációs viselkedés (purgálás), valamint az alak és a testsúly túlértékelése jellemez. A BN a társas élet jelentős romlásával, szomatikus komplikációkkal és

Tovább olvasom »