Bulimia nervosa

A bulimia nervosa (BN) egy olyan súlyos betegség, amelyet visszatérő, kontrollvesztéssel járó, nagy mennyiségű étkezési epizódok (falásrohamok, angolul binge eating), a testsúlygyarapodás kivédését célzó kompenzációs viselkedés (purgálás), valamint az alak és a testsúly túlértékelése jellemez. A BN a társas élet jelentős romlásával, szomatikus komplikációkkal és emelkedett mortalitással jár együtt.

Gyakran a beteg környezete sem veszi észre a BN tüneteit, mivel a páciensek titkolják falási rohamaikat és hánytatásukat. A BN gyakran társul más lelki zavarokkal, pl. indulatkitörések, anorexia, depresszió, öngyilkossági gondolatok, alkoholfüggőség.

A bulimia tünetei a következők:

1. túlevési epizódok, falásrohamok,

2. a hízás elkerülésére különböző manipulációk: leggyakrabban önhánytatás vagy túlzott hashajtóhasználat, extrém testedzés, koplalás,

3. a súlyosabb formák esetében hetente legalább két falásroham,

4. állandó aggodalmaskodás a testsúlyra és alakra vonatkozóan.

Érzelemszabályozási zavar

A BN-nel élő személyek szignifikánsan magasabb érzelmi intenzitásról, az érzelmi tudatosság hiányosságairól és diszfunkcionális emocionális szabályozási stratégiákról számolnak be. Az impulzív viselkedésekre talán a diszfóriás, extrém hangulati állapotok szabályozásához van szükség. Paradox módon ezen viselkedések még több negatív érzelmet váltanak ki, így a beteg a diszregulált érzelmek és viselkedések ördögi körébe kerül.

(forrás: Psychiatric & Neurology Times)

A BN pszichés kezelési módjai

Kognitív viselkedésterápia (CBT) bulimia nervosa kezelésére

Családterápia

Interperszonális pszichoterápia

Megjegyzés: más pszichoterápiás módszerek is hatékonyak lehetnek a bulimia kezelésében, de azokat eddig nem vizsgálták ugyanolyan tudományos módszerekkel, mint a fentieket, illetve még nem gyűlt össze megfelelő mennyiségű és minőségű tudományos eredmény róluk. Sokféle gyógyszeres terápia is segíthet a bulimia kezelésében, de azokat nem vontuk be az értékelésbe. Minden esetben javasoljuk, hogy konzultáljon pszichiáterrel vagy klinikai szakpszichológussal, aki szakszerű diagnózist állíthat fel, és akivel megbeszélhetik a szóba jövő kezelési lehetőségeket. Állapotának javulása érdekében panaszait nyíltan beszélje meg terapeutájával, aki segít a terápiás célok megfogalmazásában, és akivel majd együtt dolgozhatnak e célok megvalósításán.

Szeretné tudni, miként segíthet valakinek, aki öngyilkosságot fontolgat? Aggódik valakiért?

Olvasson tovább...

ADHD (felnőtt)

Meghatározás:A felnőttkori figyelemhiányos hiperaktivitás zavart  (ADHD) a figyelmi készségek károsodása, hiperaktivitás és impulzivitás jellemzik. A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) az egyik leggyakoribb neuropszichiátriai állapot. A gyermekkortól a felnőttkorig terjedő ADHD sok esetben jelentős problémát okoz az élet több területén (hétköznapi élet,

Tovább olvasom »

Borderline (érzelmileg labilis) személyiségzavar

Meghatározás A borderline személyiségzavar főként a hangulat szélsőséges ingadozásaival, kínzó érzelmi állapotokkal, önkárosító késztetésekkel, az én-identitás/énkép és a személyközi kapcsolatok instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar. Gyakran jellemzi különböző formájú impulzív magatartás, önsértés is. A borderline személyiségzavarban szenvedők nehezen viselik a valós vagy vélt elhagyatást. Jellemző ezekre

Tovább olvasom »

Poszttraumás stresszzavar (PTSD)

Megterhelő életesemények (baleset, természeti katasztrófa, háborús élmény, szexuális bántalmazás) jóval a tényleges fizikai veszély elmúlása után is mély nyomokat hagyhatnak az áldozatban. A kifejezetten veszélyeztető helyzet után néhány héttel, hónappal vagy akár évekkel később jelentkező poszttraumás stresszzavar (PTSD) vezető tünetei a következők lehetnek: a személy

Tovább olvasom »