Gerald Caplan meghatározása alapján pszichológiai értelemben akkor beszélünk krízisről, amikor a személy kénytelen szembenézni olyan veszélyeztető körülményekkel (pl. állásának elvesztése, haláleset a családban, válás stb.) — illetve ilyen körülmények bekövetkezésének a lehetősége fenyegeti őt –, amelyeket meglévő problémamegoldó készségeivel, rendelkezésére álló és mobilizálható pszichés energiáival sem megoldani, sem kikerülni nem képes.
A lélektani krízis egy időben behatárolt állapot, amelynek tartalma, lefolyása (dinamikája) meghatározott, jól körülírható, szakaszai jellegzetesek. A krízis tehát folyamat jellegű, és e folyamat több pontján is lehetőség nyílik a segítségnyújtásra. A krízis folyamatának ún. segélykiáltás-időszaka az, amikor az azonnali segítségnyújtás kritikus és életmentő lehet. E szakaszban a krízisben lévő ember kommunikálja környezete felé kétségbeesését, reményvesztettségét, öngyilkossági szándékát. Mind az öngyilkossági krízisben lévőnek, mind pedig környezetének e “segélykiáltás” legegyértelműbb jele az öngyilkossági fantáziák, gondolatok megjelenése.
Ajánlott olvasnivalók általában a lélektani krízissel és az öngyilkossági krízissel kapcsolatban
- ‘Mit mondana a tetőn álló személynek?’ – egy szuicid prevenciós szöveg. Eredetileg: Halm Omer és Avshalom C. Elitzur (2001) What would you say to the person on the roof? A suicide prevention text, Suicide and Life-Threatening Behavior, 31(2), 129-139.
- ‘Hogyan figyelne a tetőn álló személyre?’
- Krízislélektan. Hajduska Mariann, ELTE Kiadó, 2010.
- Mindennapi kríziseink. Osváth P. és mtsai, Lélekben Otthon Kiadó, 2009.
- Titok nélkül. Bakó Tihamér, Psycho Art, 2004.
- Verem mélyén. Bakó Tihamér, Psycho Art, 2004.
